Hogyan segíthet a szülő, ha szomorú a gyereke?
A krónikus szomorúságban szenvedő gyerekeknél különféle viselkedési problémák is jelentkezhetnek. Ilyen például a krónikus fáradtság vagy az alvási problémák, az étvágy megváltozása, a korábban élvezetes tevékenységek iránti érdeklődés elvesztése, a társadalmi elszigetelődés, a tanulmányi teljesítmény hirtelen csökkenése, vagy iskolai érdektelenség és nem megfelelő önbecsülés.
Léteznek azonban olyan módszerek, amelyekkel segíthetünk a gyermek érzelmeinek kezelésében. Lényeges lehet, hogy gyakoroljuk az aktív hallgatást. Hallgassuk meg a gyermekünket, amikor leírja nekünk az érzéseit. Mindenképpen tudassuk a gyermekünkkel, hogy megértjük ezeket az érzéseket. Aztán mindenképpen kérdezzük azt is meg, hogy szerinte, mi az, ami segíthet, hogy jobban érezze magát.
Legyünk a gyermekünkkel végtelenül türelmesek. Ha idegesek és frusztráltak vagyunk, akár magunkkal, akár a gyermekünkkel szemben és úgy érezzük, hogy mindent bevetettünk annak érdekében, hogy a gyermek felviduljon és ez mégsem történt meg, akkor ne vádoljuk se a gyereket, se pedig önmagunkat.
Nagyon lényeges, hogy ne beszéljük túl a negatív érzéseket és eseményeket. Fontos lépés lehet az is, hogy létrehozzunk a gyermek körül egy támogató hálózatot. Tudjuk meg, hogy hol és hogyan kötődik a gyermekünk a legjobban a társaihoz. Hiszen egyes szomorúsággal küzdő gyerekek jobban szocializálódnak a saját otthonukban, mert ott érzik magukat a legbiztonságosabban. Ha áthívunk más gyermeket az otthonunkba, ez nagyszerű módja annak, hogy megakadályozzuk, hogy a gyermekünk teljesen elszigetelődjön.
Lényeges lépés, hogy proaktívan dolgozzunk a gyermekünk önbecsülésének építésén. Hiszen, ha a gyermek felismeri, hogy jó valamiben, akkor ezzel is segíthetünk neki. Igaz, nincsenek olyan táplálékok, amelyek gyógyítják a szorongást, a szomorúságot, azonban az egészséges életmód fenntartása nagyon sokat segíthet. Emellett a megfelelő alvás és a fizikai aktivitás is csökkenthetik a depresszió tüneteit.
